Multiplex intraductalis papillomatosis

Az adenomák neoplasticus polypok, amelyeket a regeneratív és a hyperplasticus polypoktól kell elkülönítenünk. Az adenoma makroszkópos megjelenése szerint lehet nyeles pedunculáltvalamint széles alapú sessilis. A mikroszkópos szövettani kép alapján megkülönböztetünk tubularis, villosus, valamint tubulovillosus adenomát.

Az adenomák rákelőző eltérések. A gyomoradenomák rendszerint sessilisek, ritkábban kocsányuk van.

Melyek a leggyakoribb jóindulatú emlőelváltozások, emlődaganatok?

Általában az antrumban és a kisgörbület mentén helyezkednek el. Összességében az adenomák kb. Multiplex intraductalis papillomatosis legtöbb adenoma felfedezése véletlenszerű, ritkán azonban epigastrialis fájdalmat, kényelmetlenségérzést vagy vérzést okozhatnak. A gyomor báriumos röntgenvizsgálata során a kisméretű adenomák könnyen elnézhetők. A gasztroszkópia során viszont az adenomák jól felismerhetők. A felszíni biopszia során nyert szövettani mintából a rákos góc gyakran hiányozhat.

A kocsányos polypokat endoszkópos polypectomiával távolíthatjuk el. A 2 cm-nél nagyobb, széles alapú, endoszkópos módszerrel nem eltávolítható polypok esetében sebészi beavatkozás szükséges. A 2 cm-nél kisebb polypok esetében évente gastroszkópos ellenőrzés szükséges.

Hyperplasticus polypok. A hyperplasticus polypok a szabályos nyálkahártyafelszín és a foveolaris multiplex intraductalis papillomatosis epithelium burjánzása során keletkeznek. Jóllehet nem tekintendők valódi rákelőző eltéréseknek, a hyperplasticus polypok esetében is gyakoribb a gyomorrák.

Nem epithelialis daganatok Leiomyoma.

A gyomor simaizomzatából alakul ki, rendszerint submucosus elhelyezkedésű. Hasi görcsök, változó hasi fájdalom mellett a felszíni nyálkahártya kifekélyesedése változó súlyosságú vérzést eredményezhet. Tüneteket okozó, vagy 2—3 cm-nél nagyobb leiomyoma esetében legalább 2 cm-es szabad széllel rendelkező csonkolást kell végeznünk.

A gyomor simaizom daganatainak kb. A submucosában helyezkedik el, viszonylag gyorsan növekszik, malignizálódási hajlama a méret növekedésével arányos.

2. Diagnosztikai eljárások

Klinikai tünetei közül legjellemzőbb a vérzés, az epigastrialis fájdalom, hányinger, hányás, fogyás. A leiomyomától történő radiológiai elkülönítés nehéz, mindkét esetben telődési hiány igazolható. A gasztroszkópia során sem könnyű igazolni a malignizálódást, mivel a submucosus daganatot borító felszíni nyálkahártyából vett biopszia rendszerint normális nyálkahártyaképet igazol.

Gyógyítása a teljes sebészi eltávolítás. Emésztőrendszeri stromalis tumorok GIST. Tisztázatlan eredetű, ritka mesenchymalis daganatok. Leggyakrabban az ötvenedik és hatvanadik életév között fordulnak elő, gyakrabban férfiakban.

A GIST mérete eltérő multiplex intraductalis papillomatosis néhány mm-től akár 30 cm-es méretet is elérhetnek. A GIST daganatok eltérő érettségűek, morfológiai szempontból nem egységesek. Megkülönböztetünk jól differenciált myoid pl. A GIST daganatok gyakran teljesen tünetmentesek.

Intraductalis papilloma, egy jóindulatú emlődaganat

A GIST-betegek egyharmada a kórisme idejében tünetmentes, a kisméretű daganatok felfedezése rendszerint véletlenszerűen, a rutin endoszkópia során történik. Gyomorelhelyezkedés esetén a hasi fájdalom és a vérzés a vezető tünet.

Nagyméretű tumor esetén gyakran találunk vérszegénységet. A tartós tünetmentesség, illetve a hosszú ideig jellegtelen klinikai kép miatt az esetek jelentős részében már csak az áttétek tünetei alapján ismerjük fel a betegséget. A GIST főleg a májba és a peritoneumra ad áttéteket. A pontos kórisme és daganat-stádium meghatározásához az endoszkópos és képalkotó eljárások mellett az endoszkópos ultrahang EUS is nélkülözhetetlen. Bár a diagnosztikus és terápiás felső endoszkópia rutinszerű eljárás, a GIST endoszkópos felismerése gyakran nem könnyű feladat.

A gasztroszkópia során észlelt submucosus, kisméretű, legfeljebb néhány cm átmérőjű stromalis gyomordaganatok rendszerint ép gyomornyálkahártyával fedettek, ilyenkor a felszínes biopszia ép szövettani képet mutat.

Mivel a stromalis tumorok gazdag érhálózatúak, a biopszia, különösen nagyméretű és submucosus részleteket tartalmazó daganatok esetében a hurokbiopsziás módszer a jelentős vérzésveszély miatt nem ajánlható. A fentiek miatt a biopsziás szövettani mintavételről a daganat állapotának, méretének és a vérzés kockázatának figyelembevételével kell döntenünk.

• A belgyógyászat alapjai 1. | Digitális Tankönyvtár
• Cím: Szeged, Izabella u.
• Papillomavírus és baba teszt
• Hpv vírus és kezelés

A GIST sejtjei tirozinkináz aktivitású növekedésfaktor-jelfogóval c-kit rendelkeznek. A stromalis daganat szövettani értékelése során a CD pozitivitás immunhisztokémiai bizonyítása a GIST legfontosabb és legspecifikusabb kórjelző feltétele. Minden GIST daganat malignusnak tekintendő, mert akár még a rutin endoszkópos vizsgálattal véletlenül felfedezett daganatok is adhatnak áttétet.

Az operábilis daganatok kezelésének alapját a sebészi beavatkozás jelenti. Mivel a GIST toknélküli daganat, az enucleatio egymagában nem amit nem ehet a paraziták kezelésében eljárás.

Ha a daganat csak marginálisan távolítható el R1-resectioés a teljes resectio ismételt laparotomia során sem valósítható meg, a beteg gyakori ellenőrzése szükséges. Az R1 resectióval eltávolított, valamint az inoperábilis daganatok nem reagálnak megfelelően kemoterápiára és sugárkezelésre.

Intraductalis papillomas: A (általában) jóindulatú mellfeltétele

Előrehaladott betegségben, az utóbbi időben alternatív kezelési módként új típusú tirozinkináz inhibitor áll rendelkezésünkre: az imatinib mezilát 2-fenilamino-pririmidin, STIamely szelektíven gátolja a különböző tirozinkinázokat. Az imatinibterápia ellenére progrediált GIST részben sikerrel kezelhető sunitinib maláttal, amely egy másik oralis tirozinkináz-receptor gátló. A gyomorcarcinoid leírása az A gyomorlymphoma leírása az Az autoszomális domináns öröklődésű génhibán alapuló Peutz—Jeghers-szindrómát elsősorban az egész vékonybélben, de a gyomorban és a vastagbélben egyaránt megtalálható többszörös polypok jellemzik.

A polypok rendszerint csekély malignizálódási hajlamú hamartomák juvenilis polypok.

A gyomorpolypok sessilisek is lehetnek, de a gyakoribb kocsányos polypok az adenomatosus polypokhoz hasonlítanak. Mivel a polypok rosszindulatú elfajulásának veszélye nem elhanyagolható, újabban a betegek ellenőrzését javasolják, bizonyos esetekben a nagy vagy szabálytalan polypok polypectomiája vagy sebészi eltávolítása is indokolt lehet. Többszörös polyposis szindrómák.

A gyomorban polypok igazolhatók familiáris adenomatosus polyposisban FAP szindrómábantöbbszörös juvenilis polyposisban, Cronkhite—Canada-szindrómában, többszörös neurofibromatosisban, valamint disszeminált emésztőrendszeri polyposisban.

Benignus lymphoid hyperplasia.

A benignus lymphoid hyperplasia vagy a gyomor pseudolymphomája ritka eltérés, amely epigastrialis fájdalom, fogyás, tápcsatornai vérzés tüneteivel nyilvánulhat meg. A vékonybélben és a rectumban is előfordulhat a rectum benignus lymphoid polypja hasonló eltérés. A radiológiai vagy endoszkópos vizsgálat során az eltérést kezdetben helytelenül fekélyként, gyomorrákként vagy lymphomaként értékelik. A szövettani vizsgálat során a benignus lymphoid hyperplasia lymphomával téveszthető össze.

A kezelést az eltávolítás jelenti, ezt követően pedig a beteg ellenőrzése szükséges, mivel ritka esetekben malignus lymphoma előrehaladását figyelték meg.

Az eltérés kórjóslata jó. Ritka malignus tumorok. A gyomorban ritkán egyéb rosszindulatú daganatok is előfordulhatnak Kaposi-sarcoma, liposarcoma, haemangioendothelioma, myxosarcoma, fibrosarcoma, carcinosarcoma, adenoacanthoma, choriocarcinoma.

A klinikai tünetek megegyeznek a gyomor egyéb malignus térfoglaló daganataiban észleltekkel, a kórismét a gasztroszkópia és a szövettan biztosítja.

A kuratív kezelést a radikális sebészi eltávolításuk jelenti. Másodlagos áttéti daganatok. A gyomorba áttétet adó három leggyakoribb elsődleges daganat az emlőrák, a bronchuscarcinoma és a melanoma malignum. A kórismét az elsődleges folyamat ismeretében az endoszkópos vizsgálat nyújtja. Ennek során az áttéti daganatok submucosus csomó, infiltratív fali beszűrődés, fekélyek formájában igazolhatók.

A melanoma festékes áttétei könnyen felismerhetőek, de a disszeminált esetekben gondolnunk kell a melanoma amelanoticus forma intragastricus megjelenésére is. A kezelés az elsődleges daganat jellegzetességétől függ, súlyos szövődmények vérzés, átfúródás, szűkület esetében tüneti sebészi beavatkozásra kerülhet sor.

Vékonybéldaganatok Dr. Herszényi László Ritkaságuk miatt a helyes kórisme gyakran későn születik meg. A hasi tünetek nem jellegzetesek, a felső és alsó tápcsatornai képalkotó eljárások gyakran nem mutatnak eltérést.

Vékonybéldaganat lehetőségére kell gondolnunk a következő esetekben: 1. A helyes kórisme felállításához radiológiai módszerek szelektív enterográfia, hasi CT és endoszkópos eljárások enteroszkópia, kapszulás endoszkópia nyújthatnak segítséget. Megkülönböztetünk jó- és rosszindulatú vékonybéldaganatokat. A gyakoribb vékonybéldaganatokat a 7. A vékonybéldaganatok felosztása Jóindulatú vékonybéldaganatok.