Intraductalis papilláris mucinos neoplazma, Az exokrin hasnyálmirigy daganata
A pancreasdaganatok diagnózisa Pszeudociszta fennállását jelzi, ha a CT- MRI- vagy EUH-vizsgálatok a társuló akut vagy krónikus pancreatitis jeleit gyulladásos infiltrátumok, vezetéktágulat és kövesség, durva rögös meszesedés mutatják.
Hasnyálmirigy-mucinus cisztás neoplazma
Nehezebb a helyzet, ha krónikus pancreatitis talaján szinte tünetmentesen kifejlődő pszeudocisztával állunk szemben. Fontos hangsúlyozni, hogy az akut pancreatitises tünettan hiánya esetén mindig gondolnunk kell cisztózus pancreas-tumor lehetőségére.
Ilyenkor, ha endoszkópos szájaztatás mellett döntünk, azt megelőzően ajánlott a cisztatartalom perkután UH-vezérelt diagnosztikus punkciója és analízise. A krónikus ciszta-tartalom tiszta, sárgás folyadék, amelynek amiláztartalma csak mérsékelten emelkedett.
Hasnyálmirigyrákos diagnózis | Wofulo
A pszeudociszta-aspirátumból célszerű citológiai vizsgálatot, mucinfestést, valamint CEA-meghatározást is végezni, amely pszeudociszta esetében akut vagy krónikus gyulladásos sejteket, alacsony mucintartalmat és tumormarkerszinteket mutat. Valódi cisztózus neoplasztikus folyamatok Serosus mikrocisztás cystadenoma A serosus cystadenoma relatíve ritka daganatfajta, az összes cisztózus neoplazma kb.
Típusosan idősebb nőbetegek kórképe.
Makroszkópos megjelenését tekintve a daganat jellemzően lépes mézre emlékeztet, amelynek lényege, hogy számtalan apró, vékony septummal elválasztott mikrociszta alkotja. A pancreasban bárhol előfordulhat.
Hasnyálmirigyrákos diagnózis
Az MRI mellett a vékonyszeletes, kontrasztos, spirál CT-vizsgálat során serosus cystadenomára típusos lehet a centrális hegesedés és kalcifikáció is. A serosus cystadenoma makrocisztás variációja is előfordul, intraductalis papilláris mucinos neoplazma a felsorolt képalkotó vizsgálatokkal nem lehet egyértel-műen a mucinosus cystadenomától elkülöníteni. Serosus cystadenomára utal a vékony, kontrasztanyagot nem halmozó fal, a lobulált felszín és a pancreasfej-lokalizáció.
A képalkotó diagnosztika további pontosítását teszi lehetővé az EUH, amely az esetek többségében képes jól ábrázolni a típusos lépes mézre vagy szivacsra emlékeztető szerkezetet.
A serosus cystadenoma oligocisztás formáját az oldalági intraductalis papillaris mucinosus neoplazmákkal IPMN lehet összetéveszteni. Kétséges esetben mindig kötelező hasi vagy endoszkópos ultrahanggal végzett, célzott cisztapunkciót végezni. Serosus cystadenoma esetén a cisztaaspirátum szövettanilag glikogén, dús köbhámsejteket mutat, alacsony mucintartalom és CEA-szint mellett. A serosus cystadenomákhoz képest fiatalabb posztmenopauzában lévő nőkben fordulnak elő, az életkori gyakorisági csúcs 60 év körüli, de esetenként éves betegekben is diagnosztizálhatjuk.
A CT- vagy MRI-vizsgálat a mucinosus cisztás tumort típusosán hipovaszkularizált, jól körülhatárolt, uni- vagy oligocisztás jellegű, vastag, kontrasztanyagot halmozó, helyenként nodularis jellegű fallal körülhatárolt elváltozásnak látja.
A hasüregi szervek ultrahang vezérelt aspirációs citológiájának technikája
A ciszta mucinosus tartalma a Intraductalis papilláris mucinos neoplazma során a víznél lényegesen magasabb elnyelődést mutat, ami az MRI-vizsgálatnál típusosán változó jelintenzitással párosul. A mucinosus cystadenoma típusosán a pancreastestre vagy -farokra lokalizálódik, nem kommunikál a Wirsung-vezetékkel, de gyakran diszlokálja vagy komprimálja azt, amit ERCP- vagy MRCP-vizsgálattal igazolhatunk.
Az EUH-val a morfológia pontosítása mellett nemcsak a ciszta-bennéket aspirálhatjuk, hanem arra alkalmas eszközzel vékonytű-biopsziás mintát is vehetünk a nodularis vagy szolid tumoros területekből. Segíthet a mucinosus cystadenoma és cystadenocarcinoma elkülönítésében a cisztatartalom citológiai vizsgálata: a heterozigozitás elvesztése LOHa CA emelkedése és a K-RAS vagy más mutációk jelenléte malignizálódásra utalnak.
Az IPMN életkori gyakoriságát tekintve a hatvan-nyolcvanéves korcsoportban fordul elő, 68 éves gyakorisági csúccsal.
A hasnyálmirigy aspirációs citológiai vizsgálata - securatik.hu
Ellentétben az előzőekkel, az IPMN férfiakban és nőkben azonos arányban előforduló kórkép. Az IPMN a pancreasvezeték epitheliumából fő vagy mellékágak kiinduló, mucint termelő, esetleg papillaris részleteket is tartalmazó, magas hengerhámsejtekből álló daganat, amelyet korábban a Wirsung-vezeték villosus adenomájának is neveztek.
Hasonlóan a tápcsatornában jellemző adenoma-carcinoma szekvenciához, az IPMN-ben is megkülönböztethetünk jóindulatú adeno-matosus, dysplasiás, carcinoma in situ és invazív carcinomát tartalmazó variánsokat.
Az IPMN kiindulási helyét tekintve is klasszifikálható, a fő pancreasvezetékből és a mellékágakból kiinduló, valamint kevert formákra. A malignus és benignus formák elkülönítésében a benignitás mellett szól a tünetmentesség, a daganat viszonylag kisebb mérete 3 cm alatti valamint a fali nodularis papillomára jellegzetes részek hiánya és a fővezeték mérsékelt tágulata, amely 1 cm-nél kisebb.
A pancreas elváltozásainak citológiai jellegzetességei
Ebben a megjelenési formában az IPMN-et klinikailag gyakran nehéz a krónikus pancreatitistől elkülöníteni, azonban segíthet az IPMN felismerésében a krónikus alkoholfogyasztás hiánya és az átlagosan 20 évvel későbbi klinikai jelentkezés. A kanülálás általában egyszerű, a pancreas kontrasztos feltöltésekor jól ábrázolódik a mucinnal és buborékokkal telt és szegmentálisan tágult fő vezetékrendszer, vagy az IPMN okozta, cisztózusan dilatált mellékágak kommunikációja.
A kimutatható telődési defektusok a mucinbuborékokat vagy a nodularis formát igazolhatják. Intraductalis citología és biopszia hasznos kiegészítő módszer. A vékonyszeletes, kontrasztos, spirál CT-vizsgálat szintén jól mutatja a Wirsung-vezeték tágulatát és a következményes pancreasmirigy-atrófiát vagy a mellékágak cisztikus dilatációját.
Multifocal intraductal mucinous neoplasms (IPMN)
A CT-kép azonban nem specifikus, és könnyen összetéveszthető a krónikus pancreatitis okozta CT-abnormalitásokkal. Az ERCP helyett főleg a követés során végezhetünk MRCP-vizsgálatot is, ami az ERCP-vel szemben a mellékágakat involváló formákban esetenként érzékenyebb diagnosztikus eljárás, ezzel szemben nem ad vizuális információt a duodenumról és a papillában megjelenő mucinról.
