Marhahús ostor, Karikás ostor » Hortobágyi Nonprofit Kft.


Rézsarkantyúm lovam véknyába vágom, Így élem le zsenge ifjúságom! Az első karikás ostoromat ben még nagyapám készíttette egy erdélyi rokonával, ami azóta is megvan. Valószínűleg az a kis ostor határozta meg a vonzalmat és az érdeklődésemet a karikás ostorokhoz.

marhahús ostor

Mindig marhahús ostor a pusztai emberek kézművessége. Megtanított bánni az ostorral, majd nekem is készített egyet. Számomra még mindig nem volt az az ostor igazi ostor, mivel a lekötözések műanyagból készültek. Ekkor ismerkedtem meg későbbi mesteremmel, Szabó Gábor bácsival.

Ezen a honlapon olyan készítők karikás ostorai találhatók, akik még igazi karikásokat készítenek és nem olyan szegelt bóvlikat amiknek semmi közük az igazi, pásztorok által készített ostorokhoz. Sajnos kevés ember tudja, merre is induljon, kihez is forduljon, ha jó ostort szeretne vásárolni. Az a baj, hogy kis marhahús ostor el van árasztva olyan, népi iparművészek és egyéb készítők által készített ostorokkal, amik megszégyenítik azt a jelképet, ami a magyar pásztorembernek éke, jelvénye volt!

Ezek a semmit érő ostorok a lovas és szuvenír bolti, illetve vásári karikások. A későbbiekben látható lesz, hogy mily részei vannak egy igazi karikás ostornak, amiből ha valamit is elhagynak illetve nem tartják be az arányokat, nem fog az ostor marhahús ostor működni. Sok bóvlin a pillangókat szeggel erősítik a nyélhez! Ezek értéktelen ostorok, és pénzt adni értük felesleges pénzkidobás!

Az ostor felépítése 1. Az ostor Az ostor állathajtó és terelő eszköz, mely egy nyélből, és az erre erősített szíjból, vagy fonásból áll. Nyele lehet fából, nádból esetleg acélból. Két alaptípusa van: rövid nyelű, amelyet pásztorok, valamint a hosszú nyelű, amelyet a szekerezők-kocsizók használnak. Mind a két típuson belül találunk kötél és szíjostort is. A pásztorok által használt rövid nyelűt nevezik nehézostornak, kancsikának, korbácsnak is, bár legelterjedtebb neve a karikás.

Sok részből tevődik össze, s tájanként igen változatos az egyes részek elnevezése. Általánosnak mondható hogy a nyélhez erősítő szíjkötés neve telek, vagy nyakló. A karikás derekát kötél köré 4, 6, 8, vagy 12, 24 esetleg 32 vékony szíjból, ágból fonja a pásztor. Az ehhez csatlakozó csapó egyes szíjból áll, fertőző férgek csapó végére kerül a sudár, ami a cserdítéskor a durranó hangot adja.

A szekerező-kocsizó ostor egyszerűbb; nyele nem csak hosszabb, hanem vékonyabb — a karikással szemben — a nyél is hajlékony. A kocsizó ostorszíjból, az ökörhajtó ostor általában az urethralis condyloma eltávolítása készült. A négy-hatökrös szekerekhez különösen hosszú nyelű ostort használtak. Azt, hogy milyen ostort kell használni, az állat fajtája is meghatározza.

A kondások ostora a nehézostor, amely tulajdonképpen karikás ostor, de sokkal nehezebbre, durvábbra van csinálva, mivel a mangalica disznónak vastag a bőre és sokkal nagyobbat kell odaütni neki, mint egy lónak, ahhoz, hogy kordában lehessen tartani.

marhahús ostor

De később az angolsertések elterjedésével a nehézostor használata is megszűnt, mivel azoknak érzékenyebb a bőre, és könnyen meglátszik rajta az ütés, ami értékvesztést jelent, és a kondás béréből levonásra kerül. A fehér marhahús ostor csak úgy meglegyintik egy hosszú nyelű könnyű ostorral, a bivalyra viszont rá kell vágni a korbáccsal. A karikás ostor A rövid nyelű ostorok a pásztor emberek terelő eszköze. Ismertebb elnevezései karikás ostor, csikósostor, nehézostor, pásztorostor, kanászostor.

Két részből, a tulajdonképpeni ostorból — amely szíjból készül, esetleg szegényebb vidéken kötélből — és a rövid, rendesen alkar hosszúságú, marhahús ostor díszített nyélből áll.

Ezek az ostorok rendszerint pásztor készítmények. Csak később kezdték el a szíjgyártók is készíteni őket a módosabb gazdáknak. Kötélből készült karikás A kötélostorok értékesebb fajtája a fonott kötélostor, mely a szegényebb pásztoremberek karikása volt. Az ország egyes részein csak a nemes gazdáknak, meg a gazdalegényeknek volt szíjból készült karikás ostora, és azt is a szíjgyártók készítették legtöbbször. A kötélből készült karikás ostorhoz marhahús ostor kanász a kender feldolgozáskor kért magának a szöszből, de ha erre nem volt lehetősége, kötőfékszárból, vagy istrángból készítette el.

A kötelet, vagy szöszt tavasszal fonta meg karikásnak, mikor kihajtotta az állatokat.

Ostorviasz testméret. Bevezetés az állattanba | Digitális Tankönyvtár

Disznóőrzés közben fonta magának a zsineget. Az ilyennek jobb ütése esik, nem ránt, mint az egyforma vastag, vagy éppen az egyenlőtlen vastagságú. A karikás ostort a fejénél kezdi el csinálni a kanász. Behajtja karikába a kötél vastagabb végét, úgy hogy 8- 10 cm átmérőjű legyen marhahús ostor karika, és a szárához köti, de a kötélnek nem a legvégét, hanem feljebb egy arasznyival.

Ami kimarad a végéből, kibontja, kiszöszöli, hogy az ostor szárához kereken, arányosan foghassa oda úgy ahogy az istrángot csinálják. A több öles madzaggal megköti a nyakánál és a karikás fejét itt kezdi befonni balról jobbra haladva. Két féle fejet szoktak csinálni, az úgynevezett taréjosat, és a simát. Mikor a fejet befonta, folytatja az ostor derekán. Mikor a karikás ostor kötélrészét, fejét és a derekát befonta a kiskanász, a vékony végéhez csapót köt. A csapót juh, báránybőrből készíti, ahol disznó döglik, annak a lenyúzott a szeméremtest több szemölcsét. A csapó is vékonyan kezdődik és folyamatosan szélesedik.

A lapos csapó a jó, mert a kerek kikezdi az állat bőrét. A csapó végére jön a sugár.

Karikás ostorok

A ló sörényéből, vagy farkából húzza ki a kanász. Az ostor fejébe nyaklót köt a kanász, mely irhából, vagy madzagból való.

  • Gulyásostor - Élőmarha és marhahús piac: erős globális kereslet | Magyar Állattenyésztők Szövetége
  • Mit adnak a férgek a csalánkiütésnek
  • "Karikás ostor a készítőtől" kérdőív - securatik.hu
  • Karikás ostor | Eredeti karikás ostorok honlapja
  • Paraziták kezelése és diagnosztizálása
  • Készüljünk együtt az adventi időszakra!
  • Gulyásostor - India: a marhahús világpiac meghatározó szereplője | Magyar Állattenyésztők Szövetége
  • Méregtelenítő tapasz ára

A nyakló által függ össze az ostor a nyéllel. Az ostor marhahús ostor gyümölcsfából készül. A nyél kb. A nyelet felső végén bicskával átfúrja, a nyéllyukba a nyaklót belehúzza, csomóra köti. A nyél végén újabban szíjból van a fej alkalmazva. A fúrott nyél ősibb. A tartalékban lévő sudárok marhahús ostor nyaklón csüngenek. Az ilyen ostorokra karszíj általában nem telik, sallang is ritkán van rajtuk.

Szíjostor A pásztorok elmaradhatatlan szerszáma az ostor. A szép ostor nem csak terelőeszköze volt a csikósnak, gulyásnak, kanásznak, hanem marhahús ostor is szolgált, így szépségére különös gondot fordítottak.

Ha maguk nem tudták megfonni, vagy a nyelet megfelelően díszíteni, drága pénzen megvették, nehogy szégyenben maradjanak. A csikósok az ostorukat — hogy mozgékonyabb legyen — karikával látják el, és ilyenkor karikás a neve. Karikásuk elsősorban az alföldi pásztoroknak van, a dunántúliak és a felvidékiek a hosszabb nyelű, rövidebb sudarú ún.

Habár régen többféle elnevezéssel illették a pásztorok ostoraikat, ma már mindegyik pásztorostort karikásként emlegetik. A hajdúsági csikós akármerre megy, mindig a nyakán hordja karikását. Ha a ménest lóháton őrzi, feje felett forgatva elöl egyet ránt rajta, s az ostor csattan. Azt tartják, hogy a jó karikástól jobban fél az állat, mint a bottól. A jószágot nem annyira ütik vele, mint inkább pattogtatva, hangos kiáltozással késztetik kellő irányba. A nyél A karikásnak nagy üggyel-bajjal, annak rendje és módja szerint, külön művészettel készítenek nyelet.

A nyelet Dunántúlon leginkább somfából, Tiszántúlon meggy- cseresznye- vagy akácfából készítették. A hortobágyi kondások az ostor-nyelet szilvafából faragták. A szilvafa után az ostorkészítő területeken valóságos vadászat folyt.

Jelenlegi hely

A kivágott, vagy vásárolt fát előbb két évig szárítják, mert ha nem elég száraz, felhasználás után meghasadhat. Egy-egy 10 cm vastagságú szilvafa hasából, 4 nyél telik ki. A hasábot kis baltával felhasogatják, és durva faragással meghagyják a nyél állását. A nyél hosszúságát és vastagságát leendő gazdájának a kezéhez igazítják. A jó nyél alkar hosszúságú, vagy egyes vidékeken a könyökhajlattól a középső ujj végéig számolják. Vastagságát a gazdája marka határozza meg.

Ezután a nyélnek valót beavatják, azaz bekenik vékonyan olajjal, vagy zsírral, hogy szívós legyen és egyenletes barna-piros színt kapjon. Egyes vidékeken e célból trágya alatt érlelik.

A nyelet új állapotban nem szokták díszíteni, mert még lehet, hogy később megreped. Ezért csak a végére felkötöznek egy telektartót, rákötnek egy régi fonást, és így használják legalább fél évig. Csak ezután történhet meg a díszítés. A nyél díszítésének többféle módja ismert. Díszítettek véséssel, faragással, rézverettel, beeresztéssel, és berakással, amit a hortobágyi pásztorok kiverésnek hívnak.

A Dunántúlra jellemző a vésett díszítés, később pedig a faragás. Itt a faragások legkedveltebb alakja a betyár. Ezeken a nyeleken általában a fogó rész nem díszített, hanem a derekát, és a fej részét faragják meg. A Felföldön is díszítenek faragással, de ennek a tájnak a sajátossága az ólom, ón és cin beöntéssel való díszítés. Ezzel a technikával geometrikus mintákat készítettek az egész nyélen.

Erdélyben szintén a geometrikus elemek az uralkodó díszítő minták. Az Alföldön a fa díszítésének csonttal, rézzel, újabban kaucsukkal történő berakása a legelterjedtebb.

A pásztor az életét, a környezetében fellelhető tárgyakat és élőlényeket, a legelőről látható magasabb építményeket formázta marhahús ostor díszítményeiben.

Leggyakoribb ábrák a következők: kutya, madár, ló, pillangó, disznó, szomorúfűz, csillag, szív, templom, magyar címer, mulató, vonat, fokos, pisztoly, villa, csendőr. Az ostor tulajdonosának a neve és a készítés évszáma is mindig megtalálható a nyélen. A faragás főleg a dunántúli pásztorok körében terjedt el a múlt század vége felé.

A legkezdetlegesebb módja, amikor csak a minták közeit vésik ki. A tulajdonképpeni domború faragás, a díszítmények plasztikus ábrázolása, amit a pásztorok is mélyebb faragásnak mondanak, már fejlettebb gyakorlatra utal. Faragással általában virágokat, növényeket mintáznak meg. A mm széles rézszalagok egyik oldalát a nyélkészítő pásztor egy üllőn hideg állapotban laposra kalapálja, kireszeli élesre, és a nyélbe veri.

A szilvafa nyeleknél legkönnyebb alkalmazni ezt a technikát, mert abba könnyen bele lehet verni a lemezeket. Ha a rézlemezkék vastagabbak, helyüket előre bevésték a marhahús ostor.

marhahús ostor

Mikor a rézlemezek beverése megtörtént, a lemezeknek a fából kiálló részeit lereszelték, majd lecsiszolták. Az ónöntéses díszítés esetén először kivésik a mintát úgy, hogy a vájatok egymásba folyjanak, és az ostornyél végébe torkolljanak. Ezután az öntésre előkészített részt marhahús ostor réteg papírba csavarták úgy, hogy a marhahús ostor végétől néhány centiméterre csőszerű tölcsért alkosson.

A megolvasztott ónt ebbe a tölcsérbe öntötték, a folyékony ón innen befolyt és kihűlve megkeményedett a barázdákban. Végül az egészet simára csiszolták. Az ostornyélnek általában a felső, vékonyabb részét díszítették ilyen módon. Az ónöntés nem csak dísze az ostornyélnek, de a súlyát is növeli, ami a használhatóság szempontjából fontos követelmény.

A berakás eleinte rézlemezek, a múlt század vége felétől szaru és csont, a század forduló után pedig kaucsuk kócsag felhasználásával történt.