A szarvasmarhák parazita férge
Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. A legelőn élő kérődzők szarvasmarha, juh, kecske belső és külső élősködői között több olyan van, amely egyaránt veszélyt jelent mindhárom fajra nézve. Ezeket együtt tárgyalom. Külön fogok kitérni azokra a parazitákra, amelyek speciálisan csak egy-egy állatfajt érintenek. A szűkös terjedelmi lehetőség és a téma bősége miatt a leggyakrabban előforduló és gazdasági szempontból jelentős parazitózisokkal kívánom megismertetni az Olvasót.
Szerkesztőség A legeltetési idényben kérődző haszonállataink folyamatosan ki vannak téve a különböző külső és belső élősködők által okozott veszélyeknek, megbetegedéseknek. Ezek a megbetegedések sok esetben nem okoznak azonnali termeléscsökkenést, de olyan idült elváltozásokhoz vezetnek, melyek mindenképpen rontják az állatok életteljesítményét.
A legtöbb belső élősködő a szarvasmarha- juh- és kecskeállományokra egyaránt veszélyt jelent, de vannak úgynevezett fajspecifikus paraziták, melyek csak egy fajban okoznak betegséget, termeléscsökkenést.
Paraziták a legelőn A laposférgek törzsébe tartozó legismertebb és nagy gazdasági károkat okozó belső parazita a közönséges májmétely. Legnagyobb kockázatot a tavaszi legelőre hajtáskor, illetve az egész évben nedves, vizenyős területeken okozza, hiszen életciklusa nedvességhez kötött.
- A bőrgyógyász eltávolítja a papillómákat
- Létrehozva: Hazánkban a fonal- és szalagféreg-fertőzések a leggyakoribbak.
- Petefészekrák patológiája
- szarvasmarha galandféreg - Diagnosztika Féreg bika szalagféreg
- Paraziták, akik életben esznek minket dvd Szarvasmarha szalagféreg életmód táblázat
- A sertésszalag kezelése emberben Szarvasmarha szalagféreg életmód táblázat Az ilyen típusú parazita laposférgek típusai: szarvasmarha szalaghéj, sertésféreg.
Az epehólyag érrendszeréből ürülő és a bélsárral a szabadba jutó peték egy úgynevezett köztigazda csigában májmétely csiga fejlődnek tovább lárvaállapotig. A lárvák legelés közben jutnak a kérődzők szervezetébe, majd a vékonybél falát átfúrva kerülnek a májba, és annak szöveteit roncsolva bevérzéseket okoznak.
Védekezés, megelőzés
Erős fertőzés esetén a májszövetek károsodása a nyár végére olyan mértékű is lehet, hogy az egy heveny lefolyású betegséget követően az állatok elhullásához vezet. Gyengébben fertőzött területeken idült megbetegedések alakulnak ki, melyek az a szarvasmarhák parazita férge étvágytalanságát, kondíciójuk és termelésük csökkenését okozza.
A májmételyhez hasonló körülmények között fejlődő bendőmétely heveny hasmenést, ödémák kialakulását, vérszegénységet okoz, és gyakran vezet az állatok elhullásához. A a szarvasmarhák parazita férge az előzőekkel ellentétben a nyár folyamán, száraz legelőkön jut az állatok szervezetébe.
Kártétele gyengébb kondíciójú állatoknál jelentkezik további kondícióvesztés formájában.
I. OSZTÁLY: FONÁLFÉRGEK (NEMATODA RUD.)
Szintén a laposférgek törzsébe tartozó galandférgek fejlődésében a talajon élő páncélos atkák játsszák a köztigazda szerepét.
Elfogyasztásukkal agresszív rákos szarkóma szervezetbe kerülnek a galandférgek lárvái, melyek a vékonybélben megtelepedve érik el a peteürítéshez szükséges állapotot.
A fertőzés főleg fiatal állatoknál okoz hasmenést, testsúlycsökkenést, időnként elhullást. Az emberre is veszélyes háromtagú galandféreg a májban és a tüdőben okoz cisztás elváltozásokat. Hengeresférgek által okozott tünetegyüttes a gyomor-bélférgesség, melynek kialakulása a paraziták köztigazda nélküli, közvetlenül a szervezetben történő fejlődésével zajlik.
A petéket az anyaállatok tavasszal nagy mennyiségben ürítik, ezekből a legeltetési szezon második felére augusztus-szeptember alakulnak ki a fertőző lárvák. Legjellemzőbb tünetei a hasmenés, étvágytalanság, kondícióromlás, erősebb fertőzés esetén az anyaállatok tejtermelésének csökkenése.
A tüdő- és légcsőférgesség magas lázzal, köhögéssel, légszomjjal járó megbetegedés, melynek következménye a tüdőszövetben kialakuló baktériumos fertőzés.
Az akár cm hosszúságúra is megnövő orsóféreg szájon át peték elfogyasztása történő fertőződés mellett akár már az anyaméhben, vagy a szoptatás folyamán az anyatejjel is be tud kerülni az állatok szervezetébe.
Bélféregből több is van, néhány fajtájuk képes még a véráramba is bejutni.
A lárvák az izmokban, tőgyszövetben hosszú időn keresztül nyugalmi állapotban lehetnek, így jelenlétüket is nagyon nehéz kimutatni. A magzatkorban fertőzött borjak vékonybelében már születéskor megtalálhatók az orsóférgek.
A kifejlett férgek étvágytalanságot, a fejlődési erély csökkenését, bélgyulladást, bűzös hasmenést okoznak. Védekezés, megelőzés A védekezés legfontosabb része, hogy tavasszal ne kerüljön fertőzött, kezeletlen állat a legelőre!
A bélsár laboratóriumi vizsgálatával kimutatható a fertőzés mértéke, illetve a szervezetben jelenlévő paraziták fajtája. Ezek ellen a legelőre történő kihajtást megelőzően minden esetben gyógyszeres kezelés szükséges.
Fontos a legelőszakaszok pihentetése, váltása is. Az újrafertőződés megakadályozásában hatékony segítséget tudnak nyújtani a különböző növényi illóolajok, melyek megakadályozzák a paraziták fejlődését. A növényi illóolajok gátolják a paraziták szaporodásbiológiai folyamatait, csökkentik a lerakott és ürített peték mennyiségét Alawa et.
Kürthy-Molnár Zoltán.
