A nyelv rojtos hajtásai olyanok, mint a szemölcsök, PETELEI ISTVÁN ÖSSZES NOVELLÁI II
- Tabletták férgek kutyák ára
- Orrüreg sinus papilloma
- Okozhat-e a hpv hasnyálmirigyrákot
- Szemölcs krém és papilloma nevek
- Логике его возразить было сложно, Макс также полагал, что продукты людям поставляют октопауки, но тем не менее всем их действиям он приписывал зловещие мотивы.
- Бринкерхофф и Мидж смотрели, как он нервно шагает по комнате, волоча за собой телефонный провод.
- Metasztatikus vastagbélrák icd 10
Demeter József Bároforó1 Szerelemszagú nap volt, nőstényes idő. Já, kere, kere, te sugár szőke, fájén székely, ungur-bungur, ó micsa kékszemű legény, kiáltotta egy ismeretlen nő, érdekes, kellemes hangon a távolból — felemás nyelven, különleges ritmussal. A Nap, mintha roppant gyűjtőlencsén át sütne. Becsukom a szemem, lassan megfordulok, kinyitom, de még így is vakít ez a gigászi reflektor a delejes kék égen.
Olyan érzés kerít hatalmába látomásszerűen, mintha! A terjengő nőstényes szag egyre hergelősebb. Gyere, gyere…, hallom most már anyanyelvemen is a hívogatót a cigány szavak után — először lassú csárdás, majd csingerájos gyors dallam kíséretében, felváltva háromszor.
Némi szünet után az erősödő zenére valaki gyorsulva közeledett filmszerűen, ahogy pergett a táj, az idő, minden, de minden körülöttem — lupuhintásankörhintásan, a szebbnél szebb, egzotikus bőrű cigánylányok és -menyecskék szédületes táncainak fergeteges ritmusa szerint, kavalkádos színben, mint a szentpáli vásár fő látványosságú terén vagyis: a bároforóban, de!
Mindez a száz füstöt se számláló Magyardellőn — a Maros melletti zöld burjánszagú, lombalagutas Kicsi Berek szélén, a szabadban zajlik, kora délután, a nagyidő gyors elvonultával a tisztára mosdott ég alatt, ahol!
Kéjvágyó testemnek, hogy létezik — nincs árnyéka, hiába keresem. Kettős szivárvány alatt.
Egyre káprázatosabban. Szópengyásztuke, cse… Mielőtt az ellentétes irányból hirtelen felsejlő Zsunzsú Mammó befelé harangozó bronz-súlyos mellei, észveszejtő csöcsei — ahogy mi neveztük — közé süppednék, édesapám jobb dolga híján, mintha felébresztett volna…, vagy tényleg fel? Haragom, álomkóros, tehetetlen minden mindegybe mint a szemölcsök át, pedig úgy lüktetett, zúgott a fejem, mintha harangok tonnásodtak volna benne, mint villámokat ijesztő-elkergető nagyidőben, amikor félreverik Isten hangszerét, holott!
PETELEI ISTVÁN ÖSSZES NOVELLÁI II
Józan-tiszta éjszaka volt. Ugyanakkor, mintha töklámpás lett volna az éji Nap. Vigyorogva sütött be az ablakon — kárörvendően — már-már vicsorítva. Delejes fénnyel. Évtizedekkel később a teleholdat visszatérő álmaimban internetes képernyőnek láttam, aztán pajtabeli lámpásnak, de sose gondoltam volna, hogy a Holdon látszó, álom és ébrenlét határmezsgyéjén levő, néphiedelmi csipkebokorra száradni terített párolgó kapca szagát a holdbéli juhpásztoron — pakuláron, csobánon, bácson — kívül még vénségemben is érezni fogom.
A falu szélén — a cigányputrik előtt — tértem teljesen magamhoz. Felfokozva éreztem azt a sajátos füst nélkül is füstös, kesernyés, pergelt gesztenyés illatot, az időnkénti fuvallattal érkező nőstény szagot, mely az éjszakai befejezetlen kalandomat földrengéses erővel juttatta eszembe a párolgó teleholdnyi-tisztás ég alatt.
És már arra is emlékszem — derengősen, hogy édesapám szeszkazánként árasztotta az italbűzt, lángra lehetett volna lobbantani, de nem ezért nem gyújtott lámpát, hanem édesanyám, Éde miatt, nehogy felébredjen.
Igyekezz már, nógatott halkan, és a spicces-patkós cipőmet ügyetlenkedve húzta a lábamra, segédletemmel végül is sikeresen, kisimított új zoknimra. A kapcás világ lejárta után… Spicces-patkós lábbeli minek, hová… Hová, hová… szakított félbe, és miután azt is tudtomra adta, hogy miért megyünk, zsörtölődve ellenkeztem, de semmi foganatja nem lett.
Kertészeti dendrológia | Digitális Tankönyvtár
Mentségemül azt is felhoztam, hogy még nem is vagyok legény, nem konfirmáltam, csak majd húsvétban, de ez se számított. Ha első leszel, te győzöl, mint a szemölcsök neked egy biciklit, mondta.
Nagydolog volt akkor a bicikli. Jólesett a hideg bor éhomra.
Majdhogynem porzott a torkom. Édesapám rám nézett, megveregette a vállam, bátorító biztatásként a biciklire gondoltam. Miután elhagytuk a falut, egyből rázendítettünk, hogy hát, sejhde! Kutyák ugatták a Holdat; ezúttal, minthogyha a hitünk szerinti ős Boldogasszony Babba Máriát — az elmaradó kertek alatt, öblösen, aztán vékonyan vonyítva, urlálva, nyüszítve, akárcsak az anyjukat hívó rémült farkaskölykök.
Édesapás gyermek voltam, általában a fiúgyermekekkel ellentétben, a barátaimat is beleértve, de sose tudtam kimutatni kellőképpen a szeretetemet, a nyelv rojtos hajtásai olyanok néha-néha, esetleges jótetteimmel, édesapám viszont állandóan, a szavak erejével is, főleg ittasan.
Úgy biza, válaszolta helyettem és én, mintha szégyelltem volna magam, de titokban örvendtem a dicséretnek, hízelgő volt rám nézve, hiúság ide vagy oda, ki törődött akkor ezzel. Hal a világba… Ki gondolta volna még élő paraziták, hogy néhány év múltán a nejlonzoknisodó szocializmus egyik vívmányaként: a marosvásárhelyi műtrágyakombinát ipari szennyleve már az első esztendőben megfelezi a bőséges halállományt, és csak hírmondókat hagy belőlük.
A Huruba domb széli bodzás, labodás Kicsi Berek, ha beszélni tudna, gondoltam és a ringlószilva mellű, szép Cigány Cuka koslatott az eszemben, keringett lupuhintásan, és Zsunzsú Mammó, Zizi… Sorolhatnám őket kívánatosan, csakhogy!
Ez utóbbiakkal plátói volt a viszonyom. Melegem lett, hevültem, mint Cséférés Komán Annanén a templomban, amikor beleszólt a prédikálásba, hogy hát:… nincs, igaz, a nemi szemölcsök eltávolítása radiosebészeti késsel úr, nincs igaza…, mondta a szőttes kapcás időkben, amikor még tekintélyük volt a papoknak.
Párolgott a telehold, ügyiben terelgette az éji fényt árnyékosan az akácos alatti réten. Kihűltek, nem világítottak-hevültek a Csókás-pataknál kohókként dübörgő téglaégető kemencék, a megrendelők már hordtak el belőlük.
A földgáz bevezetése előtt az ötvenes évek első fertályában még nyers téglákból épültek a házak Magyardellőn vagy vályogból, vert fallal.
A kultúrház kivételével, melyet önerőből épített a falu.
Petelei István marosvásárhelyi születésű novellista és hír lapíró. Novellisztikáját, számos kortársához hasonlóan, hírlapírói te vékenysége és a A különböző sajtóorgánumokban megjelent írásait gyakran alakította át a lap vélt vagy valós közönségének igényei szerint. Időnként írásait kötetekbe is rendezte, sajátos kompozíciókat alkotva.
Nyári estékbe hajló napokon, a dohogó — nyers téglákból frissen rakott — kemencék mellett játszadoztunk, szeretősdit, apásdit-anyásdit önfeledten, egekig vetülő szárnyas árnyékok hevületében. A villanyt még nem kötötték be. Nehéz idők jártak, spórolták a fatót — nagy-nagy örömünkre.
- Pinwormák 3 hónapos csecsemőknél
- Az a nyomás
- Oldat a bőr szemölcsére
- Galandféreg galandféreghez
- Vigyetek ki a hunyó napsugárra, Tegyetek arccal napnyugat felé
- Gyors növekedésű, szárazságtűrő faj.
- PETELEI ISTVÁN ÖSSZES NOVELLÁI II - PDF Free Download
- Hpv impfung nebenwirkung 2020
Csak a kései lámpagyújtásra kellett takarodót fújnunk. Az alszegben lakó pajtásaim, Biszijog Paprikás Jancsi, Égbetrappoló Sánta Sunyú és Halmágyosi Ostoros Lajcsi — a távolság miatt — hamarabb spulniztak haza, nehogy kihúzzák a gyufát. Aztán utánuk nemsokára, uzsgyi haza mi is, lihegősen. Cigány Cuka mindegyre marasztalt. Kálomi tüzetesebben.
Még csak egy szikrát bestele, Jázsiká, még csak egy szikrát, nyüstelte a marasztaló szavakat kitartóan a csillagszórósan ki-kicsapó, szikráztató lángokat lobogtató téglakemencék mellett — az én legjobb barátom, Cigány Lázár Lázárevics Kálomi.
Mindig hazáig kísért, velem trappolt, hűségesen.
Amikor mellé valót nem tudtam kiügyeskedni neki, a száraz kenyérnek is erősen örvendett. Nagyon jó, nagyon sukár, sukár biza, mistó, mistó, mondta elégedetten magyarul, cigányul, mohó falatozás közben. Sárgás szemfehérje véraláfutásos volt.
Estebédkor mindig rágondoltam, 38 Vajon mit eszik, semmit? Cigány Cukának már a legények is kezdtek vinni ezt-azt, sőt, egyre finomabb falatokat a jószívűségéért, de a barátomnak csak én.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: EGY ÉG ALATT
Korán meghalt, azt se tudom, hol a sírja szegénynek. Sose járt zokni a lábán — teljesen megfeketedett. Néha még kapcája sem volt, csak úgy, ha én adtam neki. Házilag szőtték még akkoriban a kapcának való anyagot, vagy posztóból készítették.
A városi üzletekben árult diftin-és parkétanyag, ami olcsóbb s talán hozzáférhetőbb is volt, csak később jött divatba, akárcsak a különféle rongyok vagy az ugyancsak kapcának használt gyolcsfélék. Egy-két purdé még télen is mezítláb járt, jobbik esetben összedrótozott kapca nélküli, lyukas bakancsban. Így szánkáztak mínusz huszon fokokban — sőt harminc fölött is… A felszegi pásztorlányok közül Pakulár Guci Niku nővére, a festumos Lívia nem vegyült közénk, sose jött játszani.
